Macskakölyök

 

 

 

Ha visszagondolok erre az időszakra, életem eme borzasztó részére, van néhány olyan epizód,  amely mintegy kiemelkedik a többi közül, és a halványulás legcsekélyebb jelét sem adva, szilárdan és kiméletlenül tolakszik emlékeim közé.

 

A" borzasztó " jelen esetben nem annyira fizikai tragédiákat , hatalmas családi viszályokat jelent,  mint inkább csendes, a külvilág számára nem nyilvánvaló belső dermedtséget, a lélek olyan kínját, amely nem keresi az enyhülést-mivelhogy nem is érzékel szinte semmit, ami rajta segíthetne- és nem is fogadná el akárkitől.

 

Nekem azért volt különösen rossz ez, mert elötte még csak halványan sem találkoztam ilyesféle nem fizikai szenvedéssel, a kétségbeesés és a reménytelenség már-már kozmikus dimenziójával.Vagy legalábbis akkor nekem olybá tűnt...

 

Amint tapasztalom ,az emberek legjobban attól félnek, hogy a rossz dolgok,amik velük történnek,senki mással nem esnek meg,csak nekik lettek kimérve.Aztán amikor szembesülnek azzal, hogy más is hasonló cipőben jár, máris csökken a szenvedés,hiszen tudnak meríteni a tapasztalatokból.Persze ehhez szükségeltetne az is,hogy egyáltalán szóba álljunk embertársainkkal,ami az én esetemben ezidőtájt egyáltalán nem volt  jellemző.Mondhatni:  a szükséges minimumra korlátoztam az érintkezést másokkal.Ha kérdeztek válaszoltam illedelmesen, sőt néha még valami érdeklődés-félét is magamra erőltettem,ám soha,vagy szinte soha nem kezdeményeztem beszélgetést,s ha valaki ilyesmivel próbálkozott nálam,nem titkoltam,hogy terhemre van.

 

Aztán,mikor hazamentem,bőven volt időm e próbálkozásokat végiggondolni,s ilyenkor sűrűn kértem a bocsánatot magamban a megbántottaktól.

 

Abba most hadd ne menjek  bővebben bele,mi volt a bajom.Ahogy mondani szokás:összejött minden,ráadásul,mivel én bonyolult lélek vagyok, a problémáim is szépen bonyolódtak,élték a maguk kis kusza életét,hogy aztán teljesen váratlan időközökben keresztezzék egymást, teljesen váratlan és sosem látott szituációkat előidézve.Arra viszont kínosan ügyelt a sors,nehogy túl sokáig jól érezzem magam a bőrömben.Ha éppen nem lelki nehézségeken gyötrődtem, megélhetési gondjaim támadtak.Olyannyira,hogy abban a házban,ahol laktam, - s ahol most is lakom- kikapcsolták az áramot,mert nem tudtam a felgyülemlett több százezer forintot kifizetni.

 

Vettem valamelyik áruházban egy kurblis viharlámpát és éjjelente ezzel világítottam.Na és persze gyertyával.

 

Azon a napon is,amelyikről beszélni szeretnék, s amely egy azok közül a világos és bármikor felidézhető emlékek közül,amelyekről már esett szó,és amely után-noha ez akkor még messze nem volt nyilvánvaló-elkezdtem felfelé kapaszkodni a gödörből, már estébe hajlott,amikor hazaértem a munkából.

 

A kert közepén tornyosuló cseresznyefa körül cserebogarak pattogtatták kitinpáncéljukat,vagy produkáltak surlódó-zizegő hangokat.Néha denevér vágott közéjük,majd tűnt tova a félhomályban.A nyugati horizont környékén még élénk szineket rajzolt a felhőkre a már alábukott Nap, de az ég már sötétkékben játszott keleten és feltűnt az Arcturus is,no meg a ház elötti diófa ágai közt bújkáló kékesfehér Vega.

 

A biciklit nekitámasztottam a kerítésnek,majd belűlről lelakatoltam a kertkaput.Gondolataim az elmúlt nap körül forogtak,de aztán eszembe villant,hogy tarka nősténymacskám nemrég két kölyköt ellett,viszont abból az egyiket elvitte egy kanmacska.A szerencsétlen jószág lerágott,apró lábát az ajtó elött találtam meg.

 

Vajon a másikat is elvitte?

 

Az ajtón macskabejáró van.A fenének sincs kedve éjnek évadján kimászni az ágyból,csak mert a macska ki szeretne menni.Ezért aztán egy kis csapóajtót szereltem fel és mlndhatom,a macska igen gyorsan hozzászokott.Ezzel elkerüli az ember,hogy  egész nap bent legyen az állat,bent végezze el a dolgát.Egyáltalán: hogy kis lakásomból trágyadombot csináljon.Viszont így mindenféle idegen macskának is bejárása volt hozzám...

 

Ez a nősténymacska,akit egykori barátnőm Kleónak hívott, s akit a meglehetősen viharos szakítás után megörököltem, elémszaladt.A házban már sötét volt,hát felkattintottam a villanykapcsolót,majd amikor ismételten rádöbbentem arra,hogy teljesen felesleges, gyertyát gyújtottam.A sárgásfehér, hajladozó lángocska persze nem borította fényárba a lakást,de arra pont elég volt,hogy legalább biztonsággal közlekedjek a szobák közt.

 

A levegöben porszag érződött.És persze az imént kialudt gyufa füstje...

 

Laptoptáskámat az ágyra tettem,fújtam egyet,s úgy néztem körül,mintha bármi is megváltozhatott volna reggel óta.Kleo persze jött velem mindenüvé.Tudtam,ez addig így lesz,amíg enni nem kap,ezért kibontottam egy macskakonzervet és az egészet odaadtam neki.

 

Ekkor,valahonnét a sötétből,halk, vékonyka nyöszörgés ütötte meg a fülemet.

 

Azt gondoltam,a kismacska-tán egy hónapos lehetett-kimászott a kosárból,eltévedt,s most  segítségre várva kuporog valahol.Hamar meg is találtam.Ott feküdt a konyhakövön .Egy árnyéknál feketébb,apró kupac.

 

- Na ,gyere csak vissza a kosaradba-mondtam neki.

 

Óvatosan felemeltem a földről,s eközben éreztem,hogy nincs túl jól.Valami baja van,ez nyilvánvaló.Furcsa,akadozó volt a légzése és minden lélegzetvételnél sipolt a tüdeje.

 

-Hiszen te egészen átfagytál! Várj,befűtök gyorsan...

 

A kis állatot egy törölközőbe csavartam és a hokedlire tettem.Az ablak elött,odakint, szél támadt.Hallottam a zúgását és láttam amint a fák ágai kusza táncba kezdenek.

 

Megpakoltam a kandallót gyújtóssal,majd száraz akáccal.Nehezen akart meggyulladni,hiszen mióta bejött a jó idő,nem fűtöttem.A kémény visszaöklendezte a füstöt,az meg szépen elnyomta a tüzet...ám végre pattogni kezdett a fa,és a füst is utat talált magának.A kandalló üvegajtaja mögött kevés idő múlva nagy lángon égett a tűz,de melegét egyelőre csak a közvetlen közelében lehetett érezni.

 

A kismacska alig mocorgott a törülközőben.A nyöszörgést is abbahagyta.Szemében visszatükröződtek a lángok.

 

Meggyújtottam még egy gyertyát és a konyhaasztalra tettem.Kész verőfény,gondoltam fanyarul.Kleo időközben felfalta a konzervet és a lábam körül tekergőzött.

 

-Inkább a kölyköddel törődnél-korholtam.

 

A hokedlit közelebb toltam a tűzhöz,óvatosan,nehogy hozzáérjen az üveghez.

 

Ekkor a kismacska hangosan felnyávogott.Ebben a hangban fájdalom volt.S szenvedés.

 

Hallottam én ezt,egy másik faj képviselőjeként,de érzékeny füllel a szenvedésre.De mire vélni nem tudtam.

 

Egészen közel mentem a kölyökhöz,kitakartam és a kandalló fényénél szemügyre vettem.Nem láttam semmi különöset rajta.Ennyire kihűlt volna a kövön töltött idő alatt?

 

Kleo is odajött,megszaglászta,aztán felugrott mellé.A kölyök megpróbált arrébb húzódni termetes anyjától,  s eközben észrevettem valami furcsát a mozgásában.Mintha a teljes hátsó része mozdulatlan lenne...csak a két első mancsával kaparászta magát félűlő helyzetbe.

 

Egészen közel hajoltam hozzá,óvatosan a kezembe vettem,aztán sóhajtottam egyet és visszacsomagoltam a törülközőbe.

 

Kleo eközben érdeklődve nézte, mit csinálok.

 

Leültem a földre melléjük, néztem őket .Néztem a bohókás anyamacskát,amint épp a kölyke fejét mosdatja és néztem a haldokló kölyköt is

 

.A kurva kanmacska elroppantotta a gerincét.Az imént tisztán láttam a harapásnyomot...

 

A tűz egyre jobban rákapott.Hosszú,fehéres lángyelvek nyújtóztak a kéménnyílás felé, miközben a fahasábok,  melyek táplálták őket a vöröstől a narancsig mutatták a színskálát.Odakinn a szél egyre erősödött,belopózott az ajtó alatt,meglebbentette a sötétítőket és táncba hívta a gyertyalángokat.A diófa lenyúló ágai nekikoccantak az ablaknak.

 

Kezdett jó meleg lenni.Kissé arrébbhúzódtam,de azért csak néztem a két állatot.Ha a híradóban nap mint nap látott rémségekhez hasonlítom ennek az állatnak a kínlódását,valóban nem is olyan nagy ügy.Mi egy kölyökmacska élete sok száz,ezer ember szenvedéséhez képest?

 

De mégis itt zajlik elöttem kicsiben valami,ami megidézi ezeket a rémségeket.

 

Ez az állat ugyanúgy az elmúlás szélén van,mint egy haldokló ember,aki elé még azért mikrofont dugnak,és arról érdeklődnek,hogyan érzi magát...

 

Nem tudom mennyi idő telt el.Amikor a kölyök elpusztult, anyja még egy darabíg mellette feküdt,majd érzékelve a test hidegét,egyszerűen kitolta a törülköző szélére.Kezembe vettem a testet és azon morfondíroztam a falon táncoló árnyékokat nézve,hogy van e ennél lejjebb nekem ?

 

Telt az idő,a szél viharrá erősödött, majd sűrű zápor kerekedett.A tűz kialvóban volt. Kleo még mindig a hokedlin feküdt, lassan,érzékien nyalogatta bundáját.

 

Megsimogattam a fejét,mire a kezemet kezdte mosdatni.

 

Miután a kertben eltemettem az elpusztult kölyköt, visszamentem a házba,megtörülköztem és leültem az ágyra.A magány, a reménytelenség ezen az estén telepedett mellém igazán utoljára,olyan finoman, mint ahogy a pillangó száll virágport csenni a szirmokra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Folytatásos regény :

 

Elysium-csoport

 -nyers változat- 

1.

(felkerült a második része is)

 

   

 

  

1.NAP

1.

A Nap már csupán néhány foknyi magasan lebeg a horizont felett. Jóval kisebbnek látszik, mint a Földről és fura,zöldes árnyalata van. Nincsenek-vagy legalábbis most nem látszanak-marsi,horizontközeli felhők,amelyeken megtörve fénye a szivárvány minden színében úszna.Csak a hideg színű kékeszöld haló veszi most körbe a lenyugvó csillagot.A kietlen messzeségből szél kígyózik a táborhely felé, néha megkavarva a vasoxiddal dúsított homokot.Az ég szürkésfekete árnyalatot vesz fel és a hidegfényű,mozdulatlan csillagok első raja is megjelenik.

A semmi szélén áll a tábor. Nyugat felé vagy 2000 kilométeren keresztül az Elysium-sík terül el réges-rég kiszáradt folyóvölgyeivel és gigantikus pajzsvulkánjaival. Keleti irányban ott a bánya, de az is vagy 150 kilométer innét.

A tábor húsz rabot jelent, akik ideiglenes házukban húzódnak meg ,s aggodalmasan kémlelik az ablakból a külvilágot.Az ég sápadtsága-no meg a műholdak mérései-egy dolgot mutatnak:a hamarosan kitörő marsi porvihart.

A transzportnak igazság szerint már előző nap be kellett volna vonulnia az egyes táborba, de a mérőház, amelynek kiszabadítására érkeztek,még mindig nem akart előbújni a soktonna homok alól,amely még a múlt nyáron a nagy vihar idején temette be.Ezért aztán hátrahagytak egy rabot és egy őrt hogy felügyelje a mérőházat.A tábor körül a négy szállítójármű-valójában bányagépek-úgy helyezkednek el,mint az őrtornyok. Ezekben a gépekben kéttucatnyi őr van. Noha a Gólemek akár húsz embert is képesek szállítani, biztonsági előírások miatt csak hatosával helyezkednek el bennük. A rabok a tábor közepén vannak,egy műanyag épületben.Ha leszáll az éj,tilos kilépniük a házból.

Lassan sötétedik.A fennsík sötétvörös árnyalatot vesz fel.

Az égen egy ezüstös ,hosszúkás űrhajó húz el nyugati irányban.Magasan jár,innen lentről csak egy szivar alakú tárgy a felhőtlen marsi égen.

Falcade az ablakból nézi az űrhajót,egészen addig,amíg bele nem veszik a semmibe.Azután a bányagépeket veszi szemügyre.Az egyiken váratlanul kigyulladnak a helyzetjelzők és előrébb araszol néhány métert.A hatméter magas gép úgy tornyosul a műanyagházikó fölé,mint valami gólem.A lenyugvó Nap visszfénye sárgásan csillog a vezetőfülkék plexiablakán.

A házban hideg van,hiszen a kollektorok lemerülőfélben vannak.A marsi nyár közepén járnak,amikor nappal tíz fokig is felkúszik a hőmérséklet,ám éjjel csikorgóan fagyos a levegő.

A Nap eltűnik a horizont alatt,csupán zöldes derengés marad a helyén.Feltámad a szél,tölcsér alakú porviharok támadnak innen is-onnan is.

Falcade ellép az ablaktól.A rabok sápadtak és betegesek.Egy elektromos kályha körül űlnek.A szobában csak emeletes ágyak vannak,meg egy asztal.Odakintről tisztán behallatszik a szél süvítése és hallják,amint a homok finoman pereg le a ház vékony falairól.

Falcade Orwille-hoz fordul.

-Ma éjjel –mondja halkan.

Orwille,a kapitány madárcsontú,reszketeg ember,akit végletekig elgyötört a telepen töltött közel egy év.De a szemei még most is élénkek.Hosszú ujjait a kályha fölé tolja és maga is közelebb húzódik hozzá.

Bólint.

A rabok elcsendesednek.Hullanuni arcáról leolvad a hátborzongató vigyor,a semmibe réved ő is.Vidra Falcade-ra néz.Tisztában van vele,hogy övé az egyik legnehezebb feladat.Meg kell osztani az őrök figyelmét,hogy ne tudjanak össztüzet zúdítani a rabokra.A semminél valamivel nagyobb az esélye,hogy megússza élve,de valakinek meg kell csinálni.

Saunderas ,az egyetlen ember a rabok közt,aki sikerrel veheti fel a küzdelmet a különlegesen kiképzett őrökkel.Teát kortyol és az ablakon túli világot nézi. Zigzak nélkül persze az ő reflexei sem lesznek elegendőek .

Orville feláll.Jelentőségteljesen körülnéz.Mindenki tisztában van vele,hogy a Gólemekből lehallgatják őket.A parancsnok ezért csak a szokásos listát sorolja el,a takarítási és ételosztási rendről.Közben azonban jenetőségteljesen felhúzza a szemöldökét,ha egy-egy különösen fontos részlethez ér.

Saunderasnak rossz érzése van.Amig a felderítőknél katonáskodott,egyetlen akciót sem kellett zigzak nélkül véghezvinnie.A normál adag legalább 30 százalékkal növeli meg a reakcióidőt és ha az őröknek lesz idejük bevenni,akkor még azelőtt meghalnak,hogy a ház közvetlen közeléből kijutnának.

Felmerül benne,hogy érdemes-e egyáltalán szökni?Mérlegeli a dolgokat magában.Nem könnyű az élet itt ,a Marson.Nem is annyira a fizikai megpróbáltatások teszik tönkre az embert,mint inkább a lelki gyötrelmek.A tudat hogy örökre el vannak szakítva a Földtől.Elvégre ,ahogy a dolgok mostanában állnak,fogolycserére nem fog sor kerülni.De mégis élnek.Ha viszont a dolog balul üt ki,igen gyorsan kivégzik őket az Elysium valamelyik megsemmisítő telepén.

Még előző este is olyan egyérelműnek látszott elötte a dolog:szökni bármi áron.De most…

Falcede figyelmesen fürkészi az emberek arcát.Megállapodik a tekintete Saunderas-on.Csak a szemei kérdeznek.

Saunderas bólint.Falcade elmosolyodik.

Saunderas lehajtja a fejét.Van egy olyan érzése,hogy hagyta magát belerángatni valami hülyeségbe.Ennek a Falcadénak legalább van hite.Neki könnyű.

2.

Straker az egyes Gólem hátuljában űl és a friss meteorológiai előrejelzéseket nézi.Nagyjából az Elysium középső részén-tőlük vagy 500 kilométerre-egy igen alacsony nyomású terület alakult ki.Persze a meteo-gépek ,amelyek a Mars lélegezhető atmoszféráját alakítják,igyekeztek meggátolni egy ilyen extrém alacsony nyomású terület kialakulását,de ez most nem sikerült.Az Elysium északi részén már homokvihar van és hamarosan erre a területre is át fog terjedni.Legkésőbb holnap,de valószínűbb, hogy valamikor ma éjjel.

Strakerben felmerül,hogy ez esetben teljesen felesleges a jelzőházat kiásni a homok alól,de aztán elhessegeti a gondolatot.Először is nem biztos,hogy megint eltemeti a homok.másrészt a transzportot le kell kötni a munkával.

Két órán belül vissza tudnak érni a táborba,ami azt jelenti,hogy a munkát legkésöbb délután abba kell hagyni.Annál is inkább,mert a vihar közeledtét elektromos vihar jelzi.Zavarok lesznek a távközlésben és az egymás közti rádiózásban is.

A Gólem ablakából rálátni a rabok házára,amelyből egyre halványuló fény szűrődik ki.Straker hosszan nézi a házat,mintha csak bele akarna látni.Az irányító pult felett aprócska mikrofon serceg.Most éppen senki nem beszél odabent.

LamFan belép az irányítófülkébe.Fekete egyenruhája gyűrött,imitt-amott elnyűtte a Mars homokja.

Parancsnokára néz:

-Valami baj van?

Straker összehúzza a szemét,úgy viszonozza a pillantást.LamFan zavartan félrenéz.

-Nem tudom,hogy baj van-e-feleli Straker.-De van amit furcsállok.

Hirtelen egy minden eddiginél erősebb szélroham támad odakinn.A Gólem szinte felnyög amint a fergeteg nekifeszül.Tompa puffanásokkal egész sereg apró szikla vágódik a fémpáncélnak.Az irányítópulton a sok zöld fény közt megjelenik egy apró vörös is és kitartóan villog.

-Azok ott bent éppen az utólsó energiatartalékukat fogyasztják el-mondja Straker-mintha csak biztosak lennének abban,hogy a holnap estét már nem itt töltjük.Persze tudhatnak éppen a viharról és gondolhatják,hogy be kell vonulnunk,de akkor is:én a helyükben még tartalékolnék,mert ki tudja mi jöhet közbe.

LamFan eltöpreng a hallottakon.Tünődve szól

-És egy homokvihar jó alkalom volna bizonyos akciókra.Például szökésre.

Straker az ablakhoz lép.Az égen már sápadnak a csillagok és fura,sárgásvörös színt öltenek.A hegyen túl,a csipkés,szélmarta sziklák között sejtelmes szikrák táncolnak.Az első lidércek.

-De hogyan?-Straker ellép az ablaktól és leűl.-A tábor felé nem mehetnek,csak az Elysium-síkon.az meg több mint kétezer kilométer.El kell kötniük az egyik Gólemet.Az viszont lehetetlen,ha le van zárva.Kívülről nem tudnak bejutni.

Gondolkozik egy darabig,aztán elhatározza magát.

-LamFan,állítsa a kettes és a négyes Gólemet hátrébb,a kanyon bejáratáhozCsak ez marad itt.A Hármas a víztartályhoz álljon.Osszon ki egy adag zigzakot,de még ne vegyék be.Legyenek éberek.

LamFan kissé habozik.

-Uram,az emberek fáradtak.Ha jól értem,akkor a ma esti pihenőjük elmarad.

Straker a házra néz.A mikrofon továbbra sem közvetít semmi olyat,ami embertől származna.

-Ne maradjon el a pihenő.Csupán ossza ketté az embereket és felezze meg a pihenőjüket.Holnap este bemegyünk a táborba és akkor kapnak egy nap szabadságot.De addig legyenek éberek.Meglátjuk,mit hoz az este.

 

3.

Falcade látja amint a Gólemek új figyelőrendbe állnak.Az eredeti terv az,hogy elfoglalják a legközelebbi Gólemet és kereket oldanak vele.Így azonban a kanyon kijáratánál a másik két Gólem el fogja állni az útjukat

Egy kézmozdulattal odainti Saunderst az ablakhoz.Az rögtön látja,hogy az eredeti terv nem tartható.A sziklák tövében álló járművek közül az egyik sötét-nyilván azon alszanak az őrök-a másik viszont indulásra készen várakozik.

Hullanuni felé int a fejével.Falcade bólint.

A transzport mind a húsz tagja összecsomagolta már a holmiját.Van aki az ágyán heverészik,van aki fel-alá járkál és van aki maga elé bámul a semmibe.

Orwille szinte nem is beszél,csak tátog:

-Lefújjuk?

Falcade a fejét rázza.

-Nem.Nem lesz több ilyen alkalmunk.A táborból nem tudunk megszökni.

-Viszont át kell szabnunk egy kicsit a tervet.

Falcade bólint:

-Így igaz.

 

5.

A szél besüvít a bádogház résein és furcsa,éles hangot csal elő a lemezekből.Odakint már teljesen sötét van,kavarog a homok.A vihar körülfogja a parányi mérőházat,készen arra,hogy ismét homokbuckához tegye hasonlatossá.Most is csak a szélárnyékos része van szabadon.Észak felől kétméteres homokbucka dől rá.

Odabenn ketten vannak.Egyikük a rabok kezeslábasát viseli,míg másikukon az őrség fekete egyenruhája feszül.

Hideg van.A parányi hőlégfújó alapfokozaton zümmög.Ráadásul a keletkező hő nagyrésze kiszökik a lyukakon a feneketlen marsi éjszakába.Már nem látszanak a csillagok kint,csak imitt-amott táncolnak kékes fényű lidércek a megnövekedett légköri elektromosság következtében.Az ember a hétköznapokon el tudja felejteni,hogy nem a Földön van.Megszokja azt is,hogy nem vörös a nap és nem kék az ég.Megszokja,hogy a semmiből percek alatt hatalmas viharok támadnak.Egy idő után a zöld naplemente sem lesz már különlegesség.Viszont amint leszáll az éj,a napközbeni viszonylag barátságos világ megszokhatatlan és reménytelenül idegen lesz.Nincsenek a megszokott földi zajok.Nem susognak a fák és nem hallatszik a lehulló levelek nesze.Éjjel a Mars ismeretlen,vad bolygó,amely csontszárító szeleivel titokzatos lidérceivel és fényoszlopaival ,és a szél nem földi muzsikájával minduntalan emlékezteti az embert,hogy nincs otthon.

Grong a hőlégfújón felmelegíti vacsoráját majd leül az asztalhoz. Driffre néz. Driff az ablaknál áll,és a külső világot szemléli.Grongban felmerül a gondolat,hogy az őr sokat nem láthat hiszen csaknem koromsötét van, de aztán észreveszi, hogy a férfi a tükörképével néz farkasszemet.

Driff nem tipikus őr.Nem olyan mint a többiek.Csaknem annyira szenved,mint a foglyok.Emberségben is a többiek fölé nő.Persze szökés esetén ugyanúgy használná a fegyverét ,mint a többiek,erről épp a múlt héten kellett a transzportnak meggyőződni.Addig úgy hitték,hogy sikerülhet Driffet valahogy a maguk oldalára állítani.Ám látniuk kellett,hogy az egyik külsőst minden teketória nélkül lelövi,amint az elhagyja a biztonsági zónát.Rögtön módosítottak az elképzelésen és Driffet is felvették a megölendők közé.

Grong nem tudja mit is mondhatna az őrnek.A múltheti eset előtt gyakorta beszéltek egymással,olykor teljesen személyes jellegű dolgokat is,ám azóta jóformán nem is szóltak egymáshoz.

Azt mindenki tudta,hogy őr és fogoly közt nem jöhet létre barátság,ám Driff és Grong egymáshoz való viszonya még éppen elfért a flotta irgalmat nem nagyon ismerő szabályrendszerében.

De az bizonyos, hogy Driffet nem szerethetik nagyon a társai,ha egyedül hagyták egy rabbal, a tábortól 150 kilométerre. A szabályzat szerint legalább két őrnek kellett volna felügyelnie.Ám Straker,Driff parancsnoka igen gúnyosan jegyezte meg,hogy reméli,azért nem fog félni egyedül.

Hát igen. Attól nem kell tartania senkinek, hogy megszökne innét. Még a dolgát végezni is félve megy ki, nehogy elkeveredjen a háztól valamerre,mert soha nem találna vissza ebben az időben.

Grong érzi,amint mozgás közben megböki őt az a titánötvözetből készült hegyes rúd,amit Hullanuni csiszolt nagy türelemmel az egyik külszini fejtésen.Azon kezdett töprengeni,vajon Driff nyakszirtjét vagy az ádámcsutkáját szúrja-e át vele?Nem lesz negyszerű egy A1-es őrt kézitusában legyűrni!

Az őr sóhajt egyet, s mint aki döntésre jutott,vesz egy nagy levegőt.

-Gondolom érdekli,hogy miért lőttem le Luant.

Grong csodálkozva rápillant.Kicsit habozik mielött felelne.

-Nem ezt vártam volna magától-mondja-megtehette volna,hogy hagyja elmenni.Elvégre nem látta magán kívül senki.

-Nem,valóban nem-mondja Driff-hanem volt rá okom,hogy így tegyek.Nem sejti mi ,ugye?

Van valami furcsa a hangjában.Grong hirtelen gyanut fog.Az az érzése, Driff tud a ma este esedékes akciójukról.

-Na jó,ne köntörfalazzunk-mondja az őr és leül az asztalhoz.-Véletlenül tudok a szökési tervükről,méghozzá magától Luantól.Először hozzám jött és nekem mondta el.Úgy hitte.valahogyan kiválthatja magát.

Grong vesz egy nagy levegőt.Váratlan fordulat,gondolja.-Szarban vagyunk.

-Elég hajmeresztő terv.Fegyver nélkül nekimenni a gólemeknek és az őröknek.Én nem magukra fogadnék.

Grong még nem szól.Igen,ő sem fogadna a rabok akciójára.-Ellenben ha valami külsős-teszem azt egy őr- maguk mellé állna,megváltoznának az esélyek.

Grong úgy érzi,a marsi homokból a torkába is jutott.alíg bír megszólalni.

-Miért tenné?

Driff hallgatja a szél muzsikáját.A ház falán tompa puffanások hallatszanak.

-Tegyük fel,hogy meg szeretne –nem,nem ez a jó szó-meg akar innét szabadulni bármi áron.Ne firtassuk,miért.Legyen elég az,hogy nem ért egyet a saját harcostársaival.Ezenkívűl személyes okok miatt is el kell innét tűnnie mihamarább.

Grong tűnődve nézi.

-És hogyan gondolná a dolgot…?

-Na igen.Az őr arcán sejtelmes mosoly fut át.-…hat-négy –hat-kilenc kilenc-kettő-hét-egy…

Grong nézi,egyre csak nézi és nem tudja mi járhat a fejében.Miért árulta el…?Úgy látszik tényleg meg akar szabadulni innét.Már persze ha az igazi kódot mondta.Mert ha hamis lesz a kód,akkor ott állnak majd a Gólemeknél és abban reménykednek,hogy gyorsan végeznek velük.

-Hogyan tudja eljuttatni a többiekhez?

A rab egy parányi elektromos kódolót vesz elő a zsebéből.

-A lidércek frekvenciáján sugároz.Kicsi a valószínűsége hogy észrevennék.

Driff egyetértőn bólint:

-Legalábbis mire észreveszik,késő lesz…Jó.Küldje el.

Ebben a pillanatban tör ki a vihar.

 

6.

Baulf a vezérlőben űl és az ablak feletti képernyőn futó adatokat nézi.Négymillió kilométerre van a Dorado2-es a Marstól,de még innét is látszik az egyre terjedő homokvihar odalenn.Az északi jégsapka már eltűnt,s a műszerek szerint hamarosan az egész felszínt el fogja takarni a külső szemlélő elől az alacsony gravitáción könnyen felkavarodó homok.

Azok a területek,ahol máris tombol a vihar teljesen simának tűnnek,mintha csak valaki egy gigantikus ecsettel elkente volna őket.

Finoman és diszkréten villogni kezd egy kis lámpa a képernyő sarkában.

Baulf lekapcsolja a hangutasítást és kezébe veszi a távirányítót.A képernyőn feltűnik a Mars 4-es parancsnok tüdőbeteg arca.

-Baulf kapitány!A Földről kaptuk az utasítást,hogy hagyja el jelenlegi helyét és menjen a hetes szektorba.

Baulf a homlokát ráncolja.

-Miért nem egyenesen ide küldték az utasítást?

4-es parancsnok hallgat egy ideig.Kissé szemcsés a kép és időnként színes pontokra esik szét.Hát igen,alighanem a kommunikációnak egy időre vége lesz hamarosan.Talán hetekre is,mint legutóbb.

-Különleges helyzet állt elő a 7-esben.

Baulf eltöpreng egy pillanatra.

-A 7-esben csak a Deimos van,tudomásom szerint.

-Így igaz.Menjen a 7-esbe és várjon a következő utasításig.Mennyi idő alatt lesz ott?

-Nagyjából 12 óra.

-Igyekezzen!

-Fogok…

A képernyő elsötétül. Baulf sóhajt Megjelenik előtte annak az apró háznak a képe,ahol a gyerekkorát töltötte. Régi ház volt,amelynek a tetejét olyan vastagon benőtte a moha,hogy a legkitűnőbb hőszigetelő lett belőle.A kert végében apró tó,melynek csaknem teljesen benőtte a felszínét a nád.Nyaranta alig lehetett megmaradni a szúnyogoktól.Télen zord és elhagyatott volt,de mostanában egyre jobban hiányzik neki.

Egy pillanatig bámulja az ablakon túli hidegen fénylő csillagokat,aztán megnyomja a tiszti szék karfáján sorakozó gombok közül a sárgát.

 

7.

Egy kékeszöld lidérc sejtelmesen átkígyózik a szélcsipkézte sziklák közt.Körülötte kavarog a homok,mintha csak apró tornádótölcsérek volnának.A hőmérséklet a fémház külső falán logó szenzor szerint -22 fok.A szél nem a földön megszokott hangon süvít.Kissé élesebb hangja van,magasabb frekvencián „sugároz”.Hogy miért?Senki sem tudja.Ez is egy a Mars számtalan rejtélye közül.

Néha a homoktölcsérek közt apró lyuk támad,s ezeken a lyukakon feltűnnek az ismerős csillagképek.Az Orion,a Nagy Kutya és a többi.A Mars ugyan nagyon messze van a Földtől ám mégsem annyira, hogy a csillagképek jelentősen másképp látszódjanak.

A szél néhány ördögszekérre emlékeztető szúrós gombolyagot is hajt maga előtt.Ezek már marsi növények,amelyeket a klíma program során tenyésztettek ki, a mielőbbi növényesítést elősegítendő. Mivel különféle-gyakran mérgező-ásványokat is beépítenek szervezetükbe, ezért nem tanácsos nagyon fogdosni őket.

A sziklafal tetején további lidércek támadnak, és hangos sercegéssel futnak végig a sziklák fokain.

A négy sötét Gólem nem mozdul.A rabok bádogháza is elsötétedett már.Persze odabent nem alszik senki.Igyekeznek halkan mozogni, hogy a rádióban ne legyen gyanús a nagy sürgés-forgás.

Falcade halk csippanást hall.Csodálkozva hajol az adóvevő fölé.A kis képernyőn számok sorakoznak.6,4,6,9,9,2,7,1.

Saunderas is meghallotta az adóvevőt és most meglepett arccal nézi.

-Driff…?

Falcade bólint.

Valószínúleg…

Saunderas a szuszogó,sötét árnyakra néz,akik felültek az ágyakon a mozgásra.

-Itt az idő…

 

Folyt.köv.

 

Elysium-csoport 2.